AZ ADVENTI KOSZORÚ EREDETE

AZ ADVENTI KOSZORÚ EREDETE

Az advent a keresztény világ egyik különösen fontos ünnepe, a karácsonyi ünnepkör kezdete. Szent András napjához (november 30-hoz) legközelebb eső vasárnappal kezdődik, és karácsonyig tart.

Az elnevezés a latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami azt jelenti: az Úr eljövetele. A Jézus születésének ünnepére, azaz karácsonyra való készülődés mindvégig a megtisztulás jegyében zajlik.

Eredetileg pogány szokás volt…

Az északi germán néptörzsek a kereszténység fölvétele előtt már ünnepelték a „Nap”, a „Fény” születését, a téli napfordulót, december 22.-ét. Ennek az ünnepnek különös jelentősége volt a borongós északon, ahol a napsütéses órák száma a minimálisra csökken télidőben. A régi időkben még boszorkányokban, gonosz varázslókban, gonosz lelkekben és többféle istenekben hittek. Az az emberek féltek a sötétben, mert úgy gondolták, hogy ezek a gonosz lények ilyenkor életrekelnek, felerősödnek.

Ebből a korszakból származik a varázskör hagyománya. Szalmából, fűzfa-vesszőből vagy fenyőágakból koszorút fontak, melyet vörös és aranyszínű szalagokkal díszítettek. A zöld a bőséges termést, az arany a biztonságos fényt, a piros pedig az egészséges életet szimbolizálta. Maga a koszorú az örökkévalóság jelképe volt és az olyan varázserőé, amely sosem törik meg. Úgy gondolták, hogy az ilyen szent körrel minden gonosz szellemet elűzhetnek a háztól, ennek a varázskörnek nagyon erős varázserőt tulajdonítottak.
Idővel feledésbe merült ez az ősi pogány szokás.

A pogány hagyományból hogyan lett keresztény szokás?

Gyertyákkal díszített koszorút legelőször Johann Hinrich Wichern (1808–1881) evangélikus lelkész készített 1839-ben, az általa alapított hamburgi gyermekotthonban. Wichern már 1838-ban gyertyagyújtással jelölte az adventi időszak napjait: minden nap egy új gyertyát gyújtott meg egy tartóban, míg végül karácsony napján az összes gyertya égett.
1839-ben a gyertyákat egy két méter átmérőjű fa kerékre helyezte, amit az étkező asztal fölé lógatott, ezzel megalkotva a mai adventi koszorú ősét.
20 piros gyertya jelképezte a hétköznapokat, 4 fehér pedig az advent vasárnapjait (1839-ben a karácsony szerdára esett, így az adventi időszak 24 napos volt).
1860-ban Berlin-Tegelben született meg a gondolat, hogy fonott fenyőkoszorúval helyettesítsék a fakarikát, és a 24 gyertya helyett csak négyet tettek rá, amelyek a négy adventi vasárnapot jelképezték. Így már elég kicsi lett a kör ahhoz, hogy a polgárok lakásában is helyet kapjon és széppé tegye az ünnepi várakozást.

Közel egy évszázadig az adventi koszorút csak evangélikus, főleg ifjúsági körökben ismerték és használták. A katolikusoknál valószínűleg csak az első világháború után jelent meg. Széles körű elterjedése az 1930-as évekre tehető; ehhez a virágkötők is nagymértékben hozzájárultak.
Magyarországon főleg a második világháborút követő időben vált szokásossá az adventi koszorú készítése.

Adventi koszorú Jelentése…

A keresztény szimbolisztika szerint az adventi koszorú formája Isten örökkévaló szeretetét jelképezi, az örökzöld ágak (leggyakrabban fenyő) a reményt és az életet, a gyertyák pedig a növekvő fényt, Jézus eljövetelének közeledtét. A koszorút almák és vörös szalagok is díszíthetik, az előbbiek a bűnbeesést és a megváltás ígéretét, az utóbbiak a keresztény imádatot jelentik.

Az első gyertyát advent első vasárnapján gyújtják meg – az első héten csak egy gyertya ég, majd minden vasárnap eggyel többet gyújtanak meg.

A négy gyertya nem csak az advent négy hetét jelképezi hanem még négy fogalmat is: 1. hit, 2. remény, 3. öröm, 4. szeretet. A római katolikus hagyományban ezen felül egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak:

Hit: Ádám és Éva – mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást

Remény: A zsidó nép – amelynek megígérte, hogy közülük származik a Messiás

Öröm: Szűz Mária – aki megszülte a Fiút

Szeretet: Keresztelő Szent János – aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez

A hagyomány szerint három lila és egy rózsaszín gyertya van a koszorún. A lila szín a bűnbánatot és a megtérést, a rózsaszín pedig a bűnbocsánatot és a közelgő ünnepet jelképezi. A rózsaszín gyertyát advent harmadik vasárnapján (Gaudete) gyújtják meg. Elfogadott az olyan koszorú is, melyen mind a négy gyertya lila vagy fehér. A protestánsok általában piros gyertyákat használnak. Egyes koszorúkon megjelenik egy ötödik, fehér gyertya is, az úgynevezett Krisztus-gyertya, melyet karácsony előestéjén gyújtanak meg. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amely a várakozónak Karácsony közeledtét jelzi.

Bár egyesek úgy tartják, hogy a gyertyákat az óramutató járásával ellentétes (vagy éppen megegyező, esetleg átlós) irányban kell meggyújtani, a hagyomány nem tartalmaz ilyen kitételt, az azonos színű gyertyák közül bármelyik jelképezheti bármelyik hetet (a rózsaszín nyilván a harmadik vasárnapnak van fenntartva). A gyertyák elhelyezését illetően sincs külön követelmény, akár egymás mellé, vagy párba is lehet őket állítani.

A 20. században egyes görögkatolikus és ortodox családok is bevezették a szokást. Mivel náluk a karácsonyt 40 napos böjti időszak előzi meg, az adventi koszorún hat gyertya van, az időszak hat hetét jelképezve.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
healing-hands22.com
ng.24.hu/kultura
Wikipédia