“AZ AGYAFÚRT MAGYAROK”, JELKÉPES KOPONYALÉKELÉS

“AGYAFÚRT MAGYAROK”, JELKÉPES KOPONYALÉKELÉS

A honfoglalás-kori temetkezések egyik legsajátosabb momentuma (nevezhető akár hungaricumnak is) a jelképes koponyalékelés a 10. századi pogány magyarság körében széleskörűen elterjedt volt.

A koponyalékelés, latinul: trepanáció, már az őskortól kezdve, a világ legkülönbözőbb tájain megfigyelhető eljárás, ami a mai orvostudományban is használatos. Természetesen ma már orvosilag indokolt esetben végzik, például koponyaűri vérzés esetén, steril körülmények között.
Őseink is végeztek ilyen precíz beavatkozásokat, amikor valamilyen okból megnyitották, megfúrták a koponyacsontot. ilyen ok lehet a nyomás megszűntetése, idegen test eltávolítása vagy az agyban történt vérzés csillapítása stb. Azonban sokszor előfordult, hogy valamilyen kultikus vagy spirituális céllal végezték el a koponyalékelést.

A honfoglalás kori sírokban számos esetben találkoztak a régészek ál-koponyalékeléssel, ezt a szakirodalom jelképes trepanációnak nevezi.
A jelképes trepanáció nem hatol át a koponyacsont belső rétegén, vagyis nem nyitja meg a koponyaüreget, hanem egy ujjbegynyi kaparást jelentett a csonton a fej legmagasabb pontján.

A Kárpát-medence egész területéről, az összes régészeti időszakból sem került elő annyi trepanált koponya, mint a honfoglaláskori temetőkből.
Európában is csak honfoglaló magyarok útvonalán, például a Volga mentén ismeretesek még olyan temetők, ahol megfigyelhető a jelképes trepanáció.
A szakirodalomból több mint 200 jelképes trepanáció ismer.

A 10. századi honfoglalók körében a vizsgált felnőttek 12,5 százalékánál fordul elő és a gazdagabb, vezetői temetkezéseknél és azok környezetében lényegesen gyakoribb.

Míg a sebészi trepanáció biztosan gyógyító céllal történt, a jelképes trepanáció esetében nem tudják a szakemberek, hogy miért végezték. Előfordulhat, hogy valamilyen sámáni gyógyító rituálé része lehetett, vagy lelki megerősítés, beavatási szertartás.

A vérzéscsillapításról, sebek fertőtlenítéséről vagy a fájdalomcsillapítás mikéntjéről nincsenek adatok.
Nem biztos, hogy csillapították a fájdalmat de ha mégis akkor az növényi oldat lehetett. A honfoglaló magyarok útvonalán az erdei gombák és a sztyeppek fűféléi között több olyan növény is akad, amely fájdalomcsillapító vagy bódító hatású.

Vizsgálatok megállapították, hogy ritka kivételektől eltekintve a seb jól gyógyult, nem fertőződött el, nem halt bele az illető. Ami érdekes, hogy sohasem fordul elő gyerekeknél, vagy serdülőknél, kizárólag felnőtt nőknél és férfiaknál. Ha valamilyen vélt vagy valós a betegség miatt végezték volna, akkor a fiatalabbaknál is megtalálták volna a beavatkozás nyomait.

A kereszténység elterjedésével a szokás eltűnt, ám a régészek elvétve találtak kora Árpád-kori, 11. századi temetőkben olyan sírokat, ahol megfigyelhető a jelképes koponyatrepanáció. Azonban ismert egy, a 12. század második feléből származó koponya, amelyen minden kétséget kizáróan jelképes trepanáció nyoma látszik. A kis kaparás a koponyatetőn, csaknem a korona és a nyílvarrat találkozási pontjában van. A koponya különösen nevezetes, mert az egyetlen megmaradt Árpád-házi királyunk, III. Béla koponyája, aki 1172 és 1196 között uralkodott.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
medicalonline.hu
mult-kor.hu
Wikipedia
sirasok.blog.hu