AZ ALVILÁG KAPUJA

AZ ALVILÁG KAPUJA

Délnyugat-Törökországban található barlang, Pluto kapuja – görögül Ploutonion, latinul Plutonium – a görög-római mitológia szerint az alvilág bejárata volt.
„A hely annyira ködös a kipárolgástól, hogy alig lehet tőle látni a földet. Ha egy állat belép, azonnal elpusztul tőle.” – írta a barlangról az ókori görög földrajztudós, Sztrabón.

Mérgező barlang rejtélye…

Az ókori rómaiak az alvilág kapujaként emlegették a barlangot, ami nem is csoda, hiszen minden állat elpusztult, aki a közelébe ment. A rejtély viszont egyszerűen megfejthető:
a barlangban vulkanikus tevékenység észlelhető, ami miatt a szellőtlen és napfénytől mentes helyen a szén-dioxid-koncentráció az egekbe szökik. Nappal egyébként alacsonyabb, így csak kisebb állatokkal képes végezni, este viszont annyira magas lesz, hogy már emberek számára is halálos!

Hierapolisz várost ma Pamukkale néven érdemes keresni…

Plútó, a római mitológiában a görög Hádésznak felelt meg; az alvilág istenének tartottak. A barlangot akkor találták meg a régészek amikor a városban Hierapolisz híres patakjának forrását keresték. A várost időszámításunk előtt 190 körül alapította II. Eumenész pergamoni király és i.e. 133-ban került római fennhatóság alá ami után óriási fejlődésen ment keresztül: templomokat és színházakat építettek a gyógyfürdőjéről ismert helyen.

Kutatók két szobrot is találtak, melyek egy-egy mitológiai teremtményt ábrázolnak: az egyik egy kígyó, az alvilág szimbóluma, a másik pedig Kerberoszt, a görög mitológia háromfejű kutyája. Az összetekeredő kígyó úgy néz ki, mintha meg akarná támadni a barlang felé közeledőt, míg Kerbelosz márványszobra 120 centiméter magas és a török pásztorkutyára, a kangalra hasonlít.

A régészek a szobrokat azon a helyen találták, ahol a Plutonium maradványai is előkerültek.
A barlang bejáratánál álló templom lépcsőjéről a hívek nézhették a szertartásokat, a zarándokok nem mehettek közelebb, ez ugyanis az csak a papok „kiváltsága” volt.
A ceremónia során Pluto tiszteletére bikákat vezettek be a barlangba, majd holtan húzták ki őket onnan.

A zarándokok (akik még a késő antikvitásban is) előszeretettel keresték fel a helyet – vizet mertek a templom mellől, s a delphoi jósdához hasonlóan próféciákat kaptak, vagyis a kipárolgások hatására hallucinációkat voltak.
Elképzelhető, hogy a kereszténység elterjedésével párhuzamosan, az 5. század folyamán a barlang bejáratát eltorlaszolták, így a pogány rítusokat többé nem tudták megtartani, de a zarándokokat ez nem tartotta vissza.
A barlang a 6. századig működött, ekkor a keresztények végleg felszámolták, valószínűleg ebben az időben csúfították el a pokol kapujának két őrzőjét is, majd földrengések sorozata teljesen döntötte romba a települést.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
mult-kor.hu
hir.ma/tudomany