A MIKROSZKÓP TÖRTÉNETE

A MIKROSZKÓP TÖRTÉNETE

A mikroszkóp (görögül: mikron = kicsi + szkopein = nézni) története több mint 400 éves múltra tekint vissza, valamikor 1590 és 1608 között készítették el az elsőt. A feltalálók kiléte bizonytalan, három szemüvegkészítőt szoktak megnevezni: Hans Lippershey-t (aki az első igazi teleszkópot is kifejlesztette), Hans Janssent, és fiát, Zachariast.

A mikroszkóp, vagy régebbi nevén górcső egy eszköz, amely megjeleníti a szabad szemmel láthatatlan apró vizsgálati objektumokat.
Már az egyiptomiak és a rómaiak is ismerték a nagyítás lehetőségét. Seneca például azt írta egyszer, hogy kis, sötét betűk nagyobbnak és világosabbnak tűnnek, ha egy vízzel töltött golyó formájú üvegkannát tartanak fölötte. Ugyanúgy egy alma szebbnek tűnik, ha egy ilyen alakú tartályban vízben úszik. Egy perzsa tudós, név szerint Alhazen (965–1039) felismerte az ovális felületek jelentőségét a fénytörésnél és a nagyításnál. Olvasóköveket kezdett gyártani, és ezzel öt lehet tekinteni a nagyító feltalálójának. Alhazen feljegyzéseinek segítségével, Baconnek (1214-1292 vagy ‘94) sikerült ovális lencséket csiszolni, majd kifejleszteni a szemüveget.

Zacharias Janssen – a mikroszkóp feltalálója…

Mai tudásunk szerint Zacharias Janssen 1590-ben találta fel a mikroszkópot. Nem volt nagy dolog, csak észrevette, hogy ha két lencsét egymás mögé helyez akkor a nagyítás nem összeadódik, hanem összeszorzódik. Szóval nem 5X + 5X = 10X, hanem 5X * 5X = 25X.
Janssen fennmaradt feljegyzéseiből kiderül, hogy a kezdetleges mikroszkópjával már megfigyelt rovarokat és különféle tárgyakat, de nem használta a találmányát tudományos célokra mivel nem látott benne fantáziát, inkább a távcsövek fejlesztése foglalkoztatta.
Galileo Galilei 1609-ben hallott a “holland teleszkópról” és ő is elkezdett saját készülékeket építeni. De miközben a legtöbb kortársát csak a távcsövek érdekelték, Galieit a mikrovilág is lenyűgözte. Ö volt az egyik első tudós, aki mikroszkópot tudományosan használta. Teljesen elbűvölte őt a rovarok apró részleteinek tanulmányozása.
Galilei az “Accademia dei Lincei” tagja volt. A társaival együtt elkezdték tovább fejleszteni a mikroszkópok technológiáját.
Francesco Stelluti (1577-1652) “Accademia dei Lincei” egyik alapítója, Galileivel és a többi taggal segítették a mikroszkópia fejlődését és további elterjedését.
1630-ban Stelluti, mikroszkópjával méheket vizsgált, és rajzokat készített róluk. Ezek voltak az első rajzok melyeket mikroszkóp segítségével készültek.

Athanasius Kircher (1602-1680) német származású jezsuita elsőként használt mikroszkópot, hogy betegségeknek az okát kiderítse. Megvizsgálta a pestissel fertőzött emberek vérét és “apró szervezeteket” felfedezett benne. Ezeket részletesen leírta a könyvében, amit „Scrutinium Pestis“ cím alatt publikált 1658-ban. Kircher azt gyanította, hogy ezek a kis szervezetek váltják ki a fertőzést. Valószínűleg a vörös és fehér vérsejteket láthatott, viszont a következtetéseivel már elég közel járt az igazsághoz.
Kircher modern módszerekkel akarta a betegség terjedését megakadályozni. Azt ajánlotta, hogy a betegeket különítsék el az egészségesektől, a ruháikat égessék el és az emberek viseljenek védőmaszkot amikor fertőzöttek közelében tartózkodnak. A mai szemmel nézve is, ezek a módszerek mind helyesek és hasznosak voltak.

Antoni van Leeuwenhoek (1632-1723) fontos személy volt a mikroszkóp történetében. Olyan készülékeket épített, amiben csak egy lencsét tartalmazott, viszont az általa készített lencséknek tökéletes golyó formája volt, ezzel 270 szeres nagyítást is sikerült elérnie ami addig másoknak még nem sikerült. Az Ő idejében már használtak kétlencsés mikroszkópokat, de az akkori üvegek megmunkálása eléggé kezdetleges volt. Leeuwenhoek előtt a mikroszkópok 30-60 szoros nagyításra voltak képesek. Az Ő találmánya teljesen új dimenzióba helyezte a mikroszkópot. Onnantol lehetett látni a baktériumokat, sejteket, ami az orvostudomány fejlődésének nagy lökést adott. Valószínűsíthető, hogy Leeuwenhoek gyémántcsiszolóktól vásárolt gyémántport, és azzal tudta tökéletesre csiszolni a lencsét.
Kirchernek volt egy tanítványa volt Filippo Bonanni, (1638-1725) olasz jezsuitának szintén fontos szerepe volt a mikroszkópok fejlesztésében. Neki sikerült először olyan mikroszkópot építeni ahol a fényforrás a tárgyasztal alatt helyezkedett el.

Matthias Schleiden jelentős kutató volt az akkor induló sejtbiológia tudományában. Ö győzte meg Carl Zeiss jénai vállalkozót arról, hogy mennyire fontos lenne a mikroszkóp technológiának továbbfejlesztése: jobb készülékekkel eredményesebb lenne a kutatómunka. Zeiss leszerződtetett egy fiatal kutatót, Ernst Abbe-t. Abbe az optika törvényeit vizsgálva kipróbált többféle objektívet. Kutatásaival óriásit ugrott a mikroszkópok teljesítménye. Zeiss-készülékek már 200-300 szoros nagyítást értek el, de és képesek voltak korrigálni a kép hibákat. Már előre meg tudták határozni a mikroszkóp nagyítását és elkezdődött a sorozatgyártás is.
A “Carl Zeiss” cég világhírű vállalat lett ahol Ernst Abbe is társtulajdonos volt, a találmányairól pedig meggazdagodott.

Elektronmikroszkóp…

Az elektronmikroszkóp, elektron nyalábokat, nagy sebességre felgyorsított elektronokat használ a megfigyeli kívánt tárgy leképezésére. Mivel az elektronok hullámhossza sokkal kisebb, mint a látható fényé, sokkal finomabb felbontást tesznek lehetővé. Az elektronsugár legnagyobb hátránya, hogy a levegőn keresztülhaladva szétszóródik, ezért használatához vákuum szükséges. A hagyományos fénymikroszkópokhoz képest sokkal jobb a felbontása és a sejten belüli részletek, szabályos kristályrács szerkezet körvonalai, de még az atomok kontúrjai, is megfigyelhetők.
Az elektronmikroszkópoknak két fő változata létezik…

Pásztázó elektronmikroszkóp: Tömör testek felszíni morfológiájának vizsgálatához használatos. A tárgy letapogatható egy finom elektronsugár segítségével, az elektronsugár és az anyag kölcsönhatásából keletkező jeleket a készülék megfelelő detektora érzékeli. A módszer az anyagok kémiai összetételének vizsgálatához is használható Elektronmikroszkópos mikroanalízis során.
Transzmissziós elektronmikroszkóp: az elektronok áthaladnak a mintán (ebben emlékeztet a fénymikroszkópra). A mintát a vizsgálathoz speciális módon kell előkészíteni.
Pásztázószondás mikroszkópok..

A pásztázó mikroszkópnál (PM) egy mikroszkopikus sugárszondát használnak a felület feltérképezésére. A módszer lényege, hogy a letapogatandó terület fölött végigvezetik a fókuszált szondasugarat amit jelfogókkal összegyűjtenek, és megfelelő erősítés után, a szondasugár mozgásával szinkronizáltan kijelzik, illetve rögzítik a köztük fellépő kölcsönhatás erősségét.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
hu.eferrit.com
light-microscope.net/hu
hd-tech.eu