VILÁG KONNEKTORJAI EGYESÜLJETEK, AVAGY A DUGALJ LEGALJA

VILÁG KONNEKTORJAI EGYESÜLJETEK, AVAGY A DUGALJ LEGALJA

1879-ben Edison elektromos izzólámpáját milliók csodálata kísérte. Az elektromosság hatalmas területet foglalt el a mindennapi életben.
A kezdetekben volt azonban egy apró probléma. Minden elektromos készüléket, fogyasztót hozzáértő szakembernek kellett bekötnie az épület hálózatába. Ez egy egy csillár, vagy falilámpa esetében még rendben volt, de hamarosan megjelentek az elektromos gépek, még a háztartásokban is.
Harvey Hubbel (1857. december 20. – 1927. december 17.) feltaláló és iparos az üzemében fogyasztási cikkeket gyártott és 1904- elunta a berendezések bekötésével járó macerát. Beadta a szabadalmát, amely találmányának a leírása szerint: „villamossági ismeretekkel, vagy gyakorlattal nem rendelkező személy számára is lehetővé teszi növekvő számú elektromos berendezések csatlakoztatását a hálózatba”. Hubbell egyébként 45 találmányával járult hozzá a műszaki élet fejlődéséhez, de a konnektor a legismertebb.
Az Egyesült Államokban rövidesen egységesítették a villásdugók és nyilván a dugaljak szabványát, sőt az elektromosság elterjedésével együtt meghódította az egész világot. De csak a találmány alapötlete, az amerikai kontinensen elterjedt szögletes tüskéjű villásdugó helyett számtalan feltaláló vitt egy kis csavart a történetbe.
A világon összesen 13 betűvel jelölt aljzat és dugasz szabvány létezik, azonban a szabványokon belül is lehetnek kisebb eltérések, amelyek a más szabványokkal való kompatibilitást akadályozhatják. Ezek ismertetésével ennél mélyebben nem kívánjuk elborzasztani a Drága Olvasót.
Az általunk használt konnektor története 1926-ra nyúlik vissza Németországba. A Schuko néven elhíresült dugaszolóaljzat szinte a teljes kontinensen általánossá vált, de azért nem mindenki állt be a sorba, így Svájcban és Hollandiában is különböznek a formátumok. A konnektorok kapcsán fontos, hogy nem csak formailag különböznek, hanem természetesen az általuk közvetített elektromos áram tekintetében is találkozhatunk különbségekkel. Mi, Magyarországon például 230 voltos feszültséget alkalmazunk, de Quitóban például mindössze 110 voltot, Sydney-ben pedig 240 voltot.
Az Európai Unió 27 tagállamában a megalakulástól kezdve elindult a törekvés az elektromos szabványok egységesítésére, azonban az erre létrehozott Cenelec nevű szervezet felhagyott az egységes „eurodugó” létrehozásával. A gyártási és kereskedelmi józan ész szerencsére felülkerekedett és az uniós országok többsége olyan aljzatokat rendszeresített, amelyek többféle dugó befogadására is alkalmasak.
Magyarországon valamennyi konnektor F szabványú, oldalt földelt. Ezekbe általában gond nélkül lehet bármilyen földeletlen, C szabványú dugaszt is dugni, kivéve a régi eszközöket, amelyek kör alakú dugasszal rendelkeznek. A legtöbb újonnan gyártott földelt készülék mind a magyar-német F, mind a francia-lengyel E szabványt támogatja.
Rutinos világutazók elindulás előtt tájékozódnak a meglátogatandó országban használatos konnektorokról és dugaljakról, majd megrendelnek, vagy megvásárolnak pár ezer forintért egy adaptert. Ezzel azonban vigyázni kell, mert ezekkel csak olyan eszközök használhatók, amelyek kompatibilisek az adott ország hálózati feszültségével, jellemzően a telefonok, laptopok, tabletek töltői és mellettük az elektromos borotvák és fogkefék.
És ehhez kapcsolódik egy megjegyzésünk is: ez az írás csupán figyelemfelkeltés kíván lenni arra, hogy világunk technikailag is sokszínű. Ezért a képanyagot sem feliratoztuk, mindenki utazása előtt figyelmesen készüljön fel a meglátogatandó ország sajátosságaiból.
Ám még él a remény, hogy egy napon ugyanolyan villásdugót használhatunk mindenütt. „Úgy gondolom ez egy napon majd megvalósul – állítja a feltaláló által alapított Hubbell Inc. munkatársa Tom Collin – de azt mi aligha érjük meg.
Köszönöm a figyelmet.
írta és szerkesztette: Pester Béla

Forrás:
amperszervíz
KONNEKTOR TÖRTÉNETE
NatGeo