AMIKOR MEGSZÁMLÁLJÁK A KIRÁLYNŐ HATTYÚIT

AMIKOR MEGSZÁMLÁLJÁK A KIRÁLYNŐ HATTYÚIT

Sok mindennek van pont júliusban az ideje Drága Olvasó, de gondoltad volna, hogy a hattyúszámlálásnak is?
Az Angol Királyságban ekkor indul ugyanis a Temze folyó parti Staines-upon-Thamesben a szokásos évi hattyúszámlálás, eredeti nevén a Swan Upping. A brit uralkodó hattyúszámlálói ilyenkor terelik össze a szárnyasokat és kicsinyeiket, majd elkapják, megjelölik, és végül szabadon eresztik azokat. A hagyomány szerint az Egyesült Királyság uralkodójának a tulajdonát képezi az összes megjelöletlen bütykös hattyú a Temzén, ezért a brit nép kötelességének érzi, hogy számon tartsa a becses madarakat.
A bütykös hattyú (Cygnus olor) a madarak (Aves) osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj. Éppen ezért a hattyú húsa rendkívül ízletes, a kacsához és a libához hasonlítható. Manapság azonban igen ritkán kerül az ebédlőasztalra Angliában, ahol pedig a hattyúevés évszázadokon keresztül a legfelső társadalmi rétegek státuszszimbólumának minősült.
Viszont, az évszázadokkal korábbi törvény kimondja, hogy az összes jelöletlen hattyú feletti ellenőrzés a mindenkori uralkodó joga. Míg a kora újkorban bárki vehetett magának hattyút – igen borsos áron -, ma már gyakorlatilag az összes vízi madár a királynőé.
A különös királyi hattyútulajdonjog a 13. század közepére vezethető vissza. 1361-re már hivatalos királyi „hattyúpásztora” is volt a koronának, 1463-ra pedig rendszeresen tartottak „hattyúcsúcsokat” is, ahol a vitás kérdéseket igyekeztek eldönteni.
Ha egy angol tartani kívánt néhány példányt e nemes madárból (a törvény erre egyébként lehetőséget biztosított), egy igen borsos árú „hattyújelet” kellett vásárolnia a királynőtől, és azzal megjelölni a szárnyast, mégpedig úgy, hogy a csőrébe karcolja (tehát nem meggyűrűzi).
Ezen jelek az egyik legrégibb magántulajdont jelölő eszközök Angliában, általában egyszerű vonalakból vagy formákból állnak (olykor kard, nyílpuska, egyéb heraldikai szimbólum vagy csupán egy betű), ám több száz létezik belőlük.
Bár néhányan még szorgalmasan karcolgatták saját hattyúik csőrét a 19. század végéig, amikor egyre inkább rádöbbentek, hogy felesleges szenvedésnek teszik ki a szárnyasokat ezzel, és VII. Edvárd király felesége, Alexandra végül beszüntette a hattyúk jelölgetését.
A mindenkori királyra vonatkozó hagyomány azonban máig él, így minden egyes jelöletlen (vagyis lényegében az összes) hattyú az uralkodó tulajdona. Ahhoz hogy az uralkodó hattyúi mindenkor rendben legyenek, szükség van valakire, akinek a feladata az állatok felügyelete és létezik is ez a poszt a királyi udvarban úgy hívják, hogy Warden of the Swans and Marker of the Swans, azaz “A hattyúk gondnoka és jelölője”. Minden évben, rendszerint július harmadik hetében tartanak egy hattyúszámlálást (Swan Upping), amely során összeterelik a bütykös hattyúkat, népszámlálást tartanak közöttük és – a humánusabb módszert alkalmazva – meggyűrűzik.
A hattyúk leölése hivatalosan az 1980-as években lett megtiltva, amikor a populáció igencsak megcsappant. A legtöbb angol most már úgy véli, királynői privilégium a hattyúk elfogyasztása, ha lenne hozzá szíve….
A királyi háztartáson kívül csak egy embercsoportnak van joga legálisan vadászni és enni jelöletlen bütykös hattyúkat és ez a St John’s, Cambridge-i kollégium. Régebben a főiskola hattyúcsapdákat épített a folyó mentén a kollégium falain belüli szakaszra. Szerencsére a hattyúkra ezek ma már nem veszélyesek, és St John’s College szerint nincsenek adatok arra, hogy 1896 óta hattyúkat evett volna bárki is az egyetemen.
A hattyúpopuláció egyébként ma oly mértékben védve van, hogy súlyos bűncselekménynek számít a hattyútojások ellopása, vagy azon nádas levágása 25 méteres sugárban, ahol a madarak fészkelnek.
Köszönöm a figyelmet. A balatoni hattyú nem a királynőé, de akkor sem ennivaló!!

írta és szerkesztette: Pester Béla

Forrás:
NatGeo
Mult-kor,hu