Sumida“El se veszett meg sincs, mint a nicki ember szűrje”
1867. szeptember 2-án tűzvész pusztított a faluban, házak nagy része,
sőt még a templom tornya és tetőzete is leégett, a harangok elolvadtak a nagy
hőtől. Mindenki mentette, amit tudott.
Így tett egy bizonyos Kovács Sándor nevű ember is, ám a tűz eloltása után
szomorúan tapasztalta, hogy a szűrje a lángok martaléka lett, nem találta sehol
sem. Beletörődött. Majd évek multán mikor a kamra takarítására szánta el magát
nagy lett, az öröm, hisz a hombár mögül előkerült a kedvenc ruhadarab, a mi nem
égett el csak leesett, és a nagy kapkodásban senki sem vette észre. Ámde, a
hombár mögött töltött idő alatt az egerek beleköltöztek, megrágták, így
használhatatlanná vált. Gyorsan híre ment a faluban, sőt a környék falvaiban is, és
azóta gyakran felemlegetik: „El se veszett meg sincs, mint a nicki ember szűrje”
