Ilja Jefimovics Repin
az orosz realista festészet legkiemelkedőbb képviselője. Gyermekkora és ifjúsága nélkülözések közepette telt el, első rajzóráit egy nyomdászati iskolában kapta.
Tizenkilenc évesen Szentpétervárra utazott tanulni,Repin kiváló eredménnyel diplomázott a Művészeti Akadémián: elnyerte a nagy aranyérmet és a vele járó ösztöndíjat, így három évet tölthetett Olaszországban és Franciaországban. ekkor készült az orosz népmesei témájú Szadko a víz alatti királyságban is. Három évi előtanulmány után 1873-ban mutatta be hatalmas feltűnést keltő Hajóvontatók a Volgán című művét. Az uszályvontatók keserű sorsának ábrázolása döbbenetes erővel hatott, noha az Akadémia rektora “a művészet legnagyobb profanizálásának” minősítette a képet.
Történeti tárgyú képei közül a legismertebb az 1885-ben készült Rettenetes Iván és fia.
Több mint tizenkét esztendeig dolgozott az 1891-ben elkészült A zaporozsjei kozákok levelet írnak a török szultánnak című művén.
Repin mintegy háromszáz portét is alkotott, ezek közös vonása a szinte meghökkentő életszerűség, az egyéniség kiemelése. A legmegrázóbb ezek közül Muszorgszkij 1881-ben, a zeneszerző halála előtt néhány nappal a kórházban készült arcképe.
1901-ben Finnországba utazott, az utolsó harminc évét itt élte le.