SumidaA Tétényi-fennsík
Harmincöt évvel ezelőtt, amikor a közelébe költöztem, bizony a térképen kellett megkeresnem, merre is van. Gondolom ezzel ma sem lennék egyedül. Pedig éppen a kieső mivolta miatt őrizte meg egyedülálló flóráját és faunáját, amely érdemes a megismerésre.
A Tétényi-fennsík egy magyarországi földrajzi kistáj. A Budapestet nyugatról szegélyező „zöld gyűrű” egyik értékes területe, a Budai-hegység déli előterében. Erősen cserjésedett sztyepprét kb. 400 növényfajjal, amelyből 45 védett, illetve fokozottan védett. Mintegy 80 védett állatfajnak ad élőhelyet. Közel 300 hektáron elterülő része a Érd-tétényi plató néven nyilvántartott közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területnek
Határterülete: Budapest XXII. kerülete (Budatétény és Nagytétény), Budapest XI. kerülete (Kamaraerdő), Budaörsi-Kamaraerdő, Törökbálint, Diósd és Érd.
A terület nagy részén a mediterrán kavicsos-homokos rétegeket tekintélyes vastagságú mészkő fedi. Átlagos magassága 200 m, legmagasabb pontja a törökbálinti Anna-hegy (267 m). A fennsík felszínét 600-800 méterenként 5-10 m magas lépcsőperemek tagolják.
Legnagyobb völgye a Törökbálint és Diósd közötti Égett-völgy, mely 150-200 m hosszan, 30-40 m mélységgel szeli át a fennsíkot. Északkeleten a Budafokig gyümölcsösökkel, nyaralókkal és családi házakkal betelepült hosszú, egyenletesen emelkedő budatétényi lejtő fokozatosan megy át mészkőfennsíkba. Délnyugaton a Duna völgyére a mészkőtáblák hirtelen meredek falakkal szakadnak le.
Éghajlatát tekintve mérsékelten meleg száraz éghajlatú terület, szubmediterrán vonásokkal. Az évi középhőmérséklet sokévi átlaga 10C° körüli. A csapadékmaximum májusra, illetve október-novemberre esik. Az évi csapadékmennyiség megközelítőleg 600mm.
A fennsík nevezetes látványosságai a föld alatti mészkőbányászatból visszamaradt hatalmas barlangszerű üregek és a Diósdi Római-barlang, a Kaptárkői 2. sz. forrásbarlang, valamint a Kaptárkői-barlang.
Az eredeti vegetáció egy mészkedvelő tölgyes-cserjés-sziklagyep mozaik lehetett. Ezt több száz éve – mivel a területet legelőként használták – kiirtották. A nem túl intenzív legeltetés biztosította a sztyeppfajok fennmaradását (a cserjék nem tudtak túlzottan elszaporodni). A 20. században a fennsíkot évtizedekig katonai célokra használták. A kilencvenes években illegális szemétlerakó telepként kezdett el „funkcionálni”. A XXII. kerülethez tartozó részét teljesen sikerült megtisztítani a szeméttől, 1999-ben védetté nyilvánították (A XI. kerületi és a budaörsi részen sajnos még a mai napig is helyeznek el illegálisan szemetet).
Vegetációjának domináns társulása a pusztafüves lejtősztyep, mely a természetvédelmi szempontból fontos fajok jelentős részének élőhelyét is jelenti. A gyepterületeken a spontán cserjésedés is észlelhető, amely bizonyos foltokon zárt cserjefoltok kialakulásához vezetett. A cserjések domináns fajai az egybibés galagonya, a kökény és a vadrózsa. Mellettük megjelenik a sóskaborbolya és a fagyal is. Szálanként pionír, újra visszatelepülő fafajok is megjelennek pl. virágos kőris , molyhos tölgy , mezei juhar. A többnyire fiatal faegyedek tőtől ágas habitusúak és többtörzsűek, a törzsek átmérője kb. 5-10cm. Az őshonos fafajok mellett megjelenik az inváziós ezüstfa , szerencsére még nem nagy egyedszámban.
A természetközeli állapotú platógyep legértékesebb, unikális ritkasága a henye boroszlán (Daphne cneorum) és a homoki nőszirom (Iris humilis subsp. arenaria). Jelentős értéket képvisel még 3 orchideafaj, az agárkosbor (Orchis morio), a poloskaszagú kosbor (Orchis coriophora) és a
sömörös kosbor (Orchis ustulata)populációja, valamint a leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) és a fekete kökörcsin (Pulsatilla pratensis subsp.nigricans) néhány tucat tövet számláló előfordulása.
Inváziós fajok a területen egyelőre mérsékelt mennyiségben találhatók. Szerencsére a vizsgált terület nagy részén a talaj túl sekély és száraz ahhoz, hogy gyors terjedésükre lehessen számítani.
A Tétényi-fennsík mészkőplatójának fátlan gyeptársulásai sajátos és értékes állatvilágnak adnak otthont. A faunában sok a szárazság-és melegkedvelő elem.
Az eddig előkerült védett fajok többsége már ismert volt a Tétényi-fennsík védett budapesti részeiről, ami természetesen értékükből semmit nem von le. Kivételt jelent a fokozottan védett magyar tarsza (Isophya costata). Ez a szöcskefaj Magyarországon endemikus, de előfordulása nálunk is szórványos.
A terület védettségi leírása azt itt található fajokat több oldalon keresztül sorolja fel, csak néhányat emelnénk ki, a nevek melletti szám az egyedenkénti eszmei értéket fejezi ki forintban:
bikapók, Eresus cinnabarinus 2000
szongáriai cselőpók, Lycosa singoriensis 2000
tölgyestorzpók, Atypus affinis 2000
magyar virágbogár, Netocia ungarica 10.000
kardoslepke,Iphiclides podalirius 10.000
kéneslepke, Colias chrysotheme 50.000
nappali pávaszem
fürge gyík, Lacerta agilis 10.000
zöld gyík, Lacerta viridis 10.000
erdei pinty, Fringilla coelebs 10.000
kakukk, Cuculus canorus 10.000
mezei pacsirta, Alauda arvensis 10.000
széncinege
tengelic, Carduelis carduelis 10.000
vörös vércse, Falco tinnunculus 50.000
A fennsíkon egykor levendulát is termesztettek. Néhány régi tövet még most is fel lehet fedezni a gyep növényzetében. Szintén a mediterráneumból érkezett a 70-es években telepített feketefenyő, amely nem váltotta be a hozzá fűzött erdészeti reményeket, a fennsík növényzetét azonban alaposan megbolygatta.
A tájidegen fenyvesek aljnövényzetében ugyanis semmi nem tud megmaradni. Az itteni fenyvesnek azonban van egy pozitív hozadéka is: egyfajta védőzónát jelentenek a forgalmas 7-es út és az értékes maradványgyepek között.
A Felső-bánya végénél húzódó Római-árok is érdekes látnivalókat rejt. Bár a kaptárkövek nem túl látványosak, annál titokzatosabbak. Aki hallott már a kaptárkövekről, annak elsősorban a Bükkalja ugrik be, ott találni a legtöbbet belőlük. Azt valószínűleg jóval kevesebben tudják, hogy itt, a Tétényi-fennsíkon is akad belőlük néhány. A kaptárkövek olyan sziklák, amelyeken szabályos, kisméretű, fülkeszerű mélyedések vannak. A fülkék szélén általában vékony perem van, amely valószínűleg a fülkét lezáró fedőlapot tartotta. A kaptárkövek keletkezésére máig nincs magyarázat. Az biztos, hogy emberi kéz faragta őket, de hogy kik, miért és mikor, arról ma is csak feltételezések vannak. Egyesek szerint síremlékek voltak, mások szerint áldozati szertartásokra használták őket. Olyan is akad, aki erdei méhészkedés nyomainak gondolja a fülkéket.
Külön esszét érdemel a fennsík észak-keleti sarkában található kánai apátság.Romjait a XIX. század végén fedezték fel a régészek. Sokáig tévesen a Szent Szabina templommal azonosították, ahol a legenda szerint Gellért püspök Budára utazásakor megszállt. Ugyanakkor a kánai apátság neve ismerős volt a forrásokból, de pontos helyét nem tudták ekkor még meghatározni, csak néhány apát neve volt ismerős a XV. század végéről. A romok azonosítása Győrffy György történésznek köszönhető, a régészeti kutatás pedig 1982-ben indult meg H. Gyürky Katalin vezetésével (az ásatásokról 1996-ban könyv is megjelent). Ebből kiderül, hogy a kolostor a XV. században egy tűzvész során teljesen leégett, s bár a XVI. században újjáépítették, végül a török hódításkor elnéptelenedett. Birtokához tartozott a kőérberki völgyben néhány éve megtalált Kána falu, melynek feltárása és megőrzése a lakópark építésnek köszönhető.
Madárfajokban is bővelkedik a hely, de inkább hallani, mint látni őket.
Az infrastruktúráról annyit, hogy nagyon szépen rendbentartott tanösvény található a fennsíkon. Szinte nincs szemét, az út mindenhol jól járható, nagy a parkoló és ingyenes, van a bejáratnál térkép. A tanösvény tábláin csak egy-egy élőhely folt megnevezése és 1-2 jellegzetes faj neve található, de átlag embernek nem is kell több.
Egyezzünk ki abban, hogy akár növény akár rovar vagy gerinces : „nemistudommidebiztosnagyonvédett”.
írta és szerkesztette: Pester Béla
Forrás:
Természetvédelmi besorolási tanulmány
Budafok-Tétény helytörténeti ismertető
