SumidaA MAGYAR HIDEGVÉRŰ LOVAK-A HÉTKÖZNAPOK HŐSEI
Lovasnemzet vagyunk, büszkék vagyunk lótenyésztésünk nagy eredményeire a kiváló versenylovak Kincsem, Imperiál sikereire. Vannak azonban a magyar lófajták között olyanok, amelyek nem különleges sportteljesítményeikkel, hanem a szürke hétköznapokon végzett mindennapi munkájukkal érdemesek arra, hogy megemlékezzünk róluk. Ilyenek a magyar hidegvérű lovak.
Maga az elnevezés is megérdemel egy percet. Melegvérűnek, vagy hidegvérűnek a lovak bizonyos csoportját a vérmérsékletük alapján szokták megkülönböztetni és nyilván nem soroljuk a hidegvérűeket a hüllők családjába, hanem a nyugodt, jóindulatú, barátkozó természetű lovakat nevezik így általában.
Az, hogy létezik ilyen fajtaelnevezés is az a tenyésztők áldozatos munkájának köszönhető. De kezdjük is az elején.
A magyar hidegvérűt önálló fajtaként csak 1954-ben ismerték el, de kitenyésztésének története a XIX. századig nyúlik vissza. A magyar hidegvérű a parasztgazdaságok feltétlen munkakészségű, még különösebb szakértelmet sem igénylő, megbízható munkalova. Jóindulatú, barátkozó természetű, tanulékony munkatárs.
A „hidegvérű” szó a német „kaltblüter” szó tükörfordításából került nyelvünkbe. A kifejezés nem az állat testhőmérsékletére, hanem vérmérsékletére utal. A hidegvérű ló, amely jellegében, főként erős csontozata, nagy izomtömege, dús szőrzete és lassúbb mozgása miatt jelentősen eltér az egyéb ló típusoktól, Nyugat-európai eredetű.
A régészek többsége kialakulásukat a mai Belgium területén élő vadlóra (Equus robostus) vezetik vissza, míg mások az egységes ősnek a domesztikáció során kialakult változatának tekintik. Kialakulása már az ókorban keletkezett rajzokon is nyomon követhető, de szélesebb körű elterjedése a páncélos lovagok korára tehető.
A nehézlovasság visszaszorultával ezek a lovak igen nagy szerepet töltöttek be a szállításban, mezőgazdaságban, bányászatban (bányaló) stb.
A magyar hidegvérű és muraközi ló…
A XVIII. században a nyugati határvidék lakossága rendszeresen fuvarozott gabonaféléket és más terményeket is Ausztriába. Közben előszeretettel hozta magával az itthon lévőnél tömegesebb, nagy terhek vontatására alkalmasabb nóri és pinzguai (Salzburg környéki) lovat.
Ez a két lófajta a köztenyésztésben két, eredetében hasonló, de jellegében eltérő tájfajtát, a muraközit – egy kisebb, de erőteljes nehézigás típust – és a nagyobb pinkafőit hozta létre. A XIX. század második felében már elismert hidegvérű tenyészetek alakultak az országban és 1904-ben a kormány már 140 hidegvérű mént bocsátott a tenyésztők rendelkezésére. Az állomány javítása és egységesítése céljából nyugatról különböző fajtájú hidegvérű méneket is importáltak, mégsem lett a hidegvérű egységes fajta.
A II. világháború alatt az ország lóállománya megfogyatkozott és leromlott, ezért a világháborút követően jelentkező óriási vonóerő-igény kielégítése érdekében belga és ardenni méneket, valamint Franciaországból 17 különböző fajtájú hidegvérű mént importáltak. Ezekkel és ivadékaikkal több generáción át szervezett, célirányos fajtanemesítés folyt. Ennek hatására kialakult a magyar hidegvérű, melyet 1954-ben önálló fajtaként elismertek.
Eközben őrködtek a nóri, pinzguai eredetű hidegvérű típus fennmaradásán is. Ez könnyebb, nagyobb ügetőkészségű, hosszabb hasznos élettartamú, a magyar hidegvérűtől több tulajdonságban eltérő lett. 1972-ben muraközi néven önálló fajtaként ismerték el.
A hidegvérű ló külleme és testalkata is eltér a melegvérű fajtákétól…
A nagyobb testtömeg, a dúsabb izmoltság, a vastagabb bőr, durvább és dúsabb hosszúszőrök, a terjedelmes és burkolt ízületek első látásra megkülönböztetik a hidegvérű lovakat.
Mozgása az utóbbi évtizedek szelekciójának köszönhetően sokat javult, ma már egyre kevesebb a rendellenes mozgású (kaszáló, csámpás) egyed. Színe főként pej, szürke, sárga, fekete és a deres szín különböző változatai.
A hidegvérű ló nagy testtömege, nyugodt vérmérséklete folytán ideális igásló. Már kétéves korában fogatba tanítható. A betanítás valamennyi fajta közül a legegyszerűbb, már néhány alkalom elég, hogy utána megbízhatóan dolgozzon. Ha több napig nem fogják be, akkor sincs vele különösebb gond.
Nyugodt vérmérséklete, barátságos természete révén kiválóan alkalmas azoknak a ló kedvelőknek is, akik nem gazdasági célból, hanem kizárólag kedvtelésből tartanak egy-két lovat.
Kiválóan alkalmasak terápiás célokra, de találkozhatunk velük lovastorna-versenyeken, vagy lovasiskolákban is. A hagyományos lóval dolgozó erdőgazdaságokban is megtalálható.
Tény, hogy nem arra születtek, hogy magas szintű sportteljesítményt nyújtsanak az ugró- vagy éppen galopp-pályákon, de mindenes családi hobbilóként, szabadidős partnerként és munkalóként egyaránt maximálisan megállják a helyüket.
Végtelen türelmüknek, szelídségüknek köszönhetően az egészen apró gyerekek vagy éppen félénk felnőttek is foglalkozhatnak velük, masszív felépítésüknél fogva a család 100 kiló feletti tagjai is felülhetnek rájuk. Kiegyensúlyozott túratársak, megbízhatóan elhúznak kis kocsit, nagy kocsit egy olyan ingergazdag terepen, amin egy érzékenyebb idegrendszerű, rebbenékeny sportlónak komoly kihívást jelenthet.
Gyakorlatilag mindent tudnak, ami egy hobbilótól elvárható, sőt, egy kicsit többet…
Köszönöm a figyelmet!
írta és szerkesztette: Pester Béla
forrás: lovasok.hu/magyar lo fajták; rövidítve, szerkesztve
A MAGYAR HIDEGVÉRŰ LOVAK-A HÉTKÖZNAPOK HŐSEI
