NÉHÁNY GONDOLAT A VÍZIMENTÉSRŐL

NÉHÁNY GONDOLAT A VÍZIMENTÉSRŐL

Jön a nyár, bármennyire össze is keveredtek a hónapok, – áprilisi havazás, februári virágbaborulás – lesz kánikula, ezt megígérhetem. És hol szereti a magyar ember a nyarat tölteni? Ritkábban a hegyek hűvösében, de inkább vízparton, lángos, rántotthús és ilyen-olyan világos sör társaságában. Ha már beettünk, leküldtünk egy két üveges, vagy dobozos sört, nemcsak a világ lesz derűsebb, de mi is erősebbnek és bátrabbnak érezzük magunkat, irány a víz, ott majd nagyot csobbanunk és hűsölünk is egyet…..folytassam?
Hazánk a vízi balesetek terén sajnos előkelő helyet foglal el az európai statisztikákban.
A lakosság elsősegély-ismerete a bajba jutottak esélyeit tovább csökkenti.
Kevesen tudják, hogy a filmekben látott vízi mentési jelenetek többsége veszélyes. Drága Olvasó, gyorsan felejtsük el a Baywacth-ot David Hasselhoffal és Erika Eleinakkal együtt. A valóságban nincs semmiféle narancssárga bójával való rohangálás, van helyette azonban sok más dolog.
A filmekben gyakran láthatjuk, ahogy a vízben fuldokló után lelkes főhősünk ruhástul ugrik, hogy segítsen rajta. A társmentés egyik legfontosabb szabálya, hogy a mentést végző lehetőleg ne menjen a vízbe, mindent kövessen el, hogy a partról, csónakból végezhesse a mentést. A vizes ruházat nagyon megnehezíti az úszást és a mentést, a vízben fuldokló pánikba esik, ezzel komolyan veszélyezteti a mentést végző életét is!
A mentést lehetőleg mindig partról vagy csónakból kíséreljük meg. Dobjunk a bajba jutott felé kötélre rögzített mentőgyűrűt (úszógumiszerű eszköz), mentőpatkót vagy mentőkötelet és annak segítségével próbáljuk a partra vagy a csónakhoz húzni. Utóbbi esetben mindig ügyeljünk arra, hogy a csónakot nehogy felborítsa. Segítséget nyújthat bármilyen egyéb eszköz is, mentőmellény, felfújható vízi játékok.
Ha a helyzet úgy hozza, hogy a vízben kell megkísérelnünk a mentést, mindig tartsuk szem előtt, hogy a bajba jutott megpróbál átkarolni minket, s ezzel jelentősen akadályozza mozgásunk, úszásunk. A mentést lehetőleg mentőmellényben végezzük, próbáljuk lenyugtatni a sérültet, hogy minket ne veszélyeztessen, és lehetőleg mögüle közelítsük meg. A fejét, ruháját megfogva kezdjünk el a part felé úszni vele. Komoly bajba kerülhetünk, ha a sérült átkarol minket vagy megfogja valamelyik végtagunkat. Ilyenkor az ún. szabaduló fogásokat kell alkalmazni, amelyek vízimentő tanfolyamokon sajátíthatók el, megfelelő gyakorlatot és kondíciót igényelnek.

Néhány gondolat az önmentésről….

A leggyakoribb veszélyt az ismeretlen vizek jelentik, illetve az oxigénhiány miatt fellépő izomgörcs. Ez hosszas vízben tartózkodás, megerőltetés, illetve hideg hatására léphet fel. Minden úszónak tisztában kell lennie a görcsoldó gyakorlatokkal, amelyek valamennyi izmunkra külön-külön megtanulhatók. A görcsoldásról nagyon leegyszerűsítve annyit kell tudni, hogy a megfeszült izmot nyújtani kell, ezt legegyszerűbben úgy érhetjük el, ha ismételten megfeszítjük, majd ellazítjuk az adott izmot. Az önmentés nagyon fontos eleme, hogy megőrizzük nyugalmunkat. Vész esetén:
Állj meg!
Lélegezz normálisan!
Gondolkodj!
Cselekedj!
Ha pánikba esünk pulzusszámunk nő, több oxigént fogyasztunk, így hamarabb kimerülünk.

Egy kis számmisztika….

Hazánkban 1990-ben 327 vízbefúlásos baleset történt, ötször több férfi, mint nő és magasan vezetett a 15-35 év közötti korosztály negyven százalékkal szerepelt.
Tíz év alatt, 2001-re ez a tendencia jelentősen módosult, valamivel nőt a nők aránya, de ami nagyon figyelemreméltó, hogy a fiatalok aránya húsz százalékra csökkent, míg a 35 év felettiek aránya több mint hetven százalék!
Ebben mennyi szerep jut a saját képességek túlértékelésének, a rossz fizikai kondícióknak nem tisztünk vizsgálni.

És még egy nagyon lényeges dolog….

A nagyobb hazai tavakon április 1. és október 31. között viharjelzőrendszer működik, amelyet a katasztrófavédelem üzemeltet. A Balaton körül 31, a Velencei-tónál 4, míg a Tisza-tónál 5 viharjelző-állomás működik, ezek mellett a Balatonnál több mobil fényjelző egységet üzemeltetnek.
A viharjelzés figyelemmel kísérése saját biztonságunk szempontjából fontos. A vihar erejét tekintve alapfok, első- és másodfokú viharjelzést különböztetünk meg.
ALAPFOK
Ha a jelzőrendszer alapon van, akkor a legerősebb széllökések a következő órákban várhatóan nem haladják meg az erős, 40-45 km/h sebességet. Alapfok esetén nem lép működésbe a viharjelző lámpa.

ELSŐFOKÚ VIHARJELZÉS
Elsőfokú viharjelzés esetén a szél várhatóan erősebb lesz, mint 45 km/h, azonban nem haladja meg a 60 km/h sebességet, a viharjelző berendezés percenként 45-öt villan. Ebben az esetben úszni, csónakkal és más vízi sporteszközzel csak a parttól számított 500 méteren belül szabad tartózkodni. Ilyenkor kerülni kell a gumimatracos, gumicsónakos stb. eszközökkel való fürdőzést és ha már elvitte a szél a fürdőeszközt, akkor se ússzunk utána, nem érdemes kockáztatni az életünket pár ezer forintért.

MÁSODFOKÚ VIHARJELZÉS
Másodfokú viharjelzés esetén már viharos – 65 km/h-t meghaladó – szél várható, a viharjelző lámpák percenként 90-szer villannak fel. Ebben az esetben a vihar rövid időn belüli megérkezését jelzik. Ilyen esetben fürödni tilos! A másodfokú viharjelzést nagyon sokszor nem veszik figyelembe a fürdőzők, pedig ők vannak a legkiszolgáltatottabb helyzetben. Ilyenkor számítani kell arra, hogy “porzani” fog a víz, ami azt jelenti, hogy a vízfelszín felett akár 40-50 cm magasságban is 80-90 % páratartalmú a levegő, tehát itt is szinte lehetetlen levegőt venni. Ilyen helyzetben arra kell törekedni, hogy kikerüljünk ebből a rétegből valamilyen módon.
Magyarul: kifelé a vízből amilyen gyorsan csak lehet!

És ha baj van kikre számíthatunk….

A MAGYARORSZÁGI VÍZBŐLMENTÉS RÖVID TÖRTÉNETE
Magyarországon a két világháború között első sorban a Balatonon és az uszodákban alkalmaztak “vízi-mentőket”, mely főleg a szabad vizeken öntevékenységen alapult. A háború után főleg úszni jól tudókat alkalmaztak uszodamesternek, akinek a sok egyéb tevékenysége mellett a vízfelület felügyelete és szükség esetén mentés is feladata volt.
1981-ben a Csaba László írta meg az akkor modernnek mondható “VIZIMENTÉS” jegyzetet.
1989-ben az OTSH Dr Kajtár Istvánt bízta meg, hogy nyugati minta alapján szervezze meg a magyarországi társadalmi alapon működő vízi-mentő szervezetet. Még az évben létre is hozta a Magyar Életmentő Egyesületet, (MÉE) és elkezdte szervezni a vízi-mentő tevékenységet, amely még ez évben átalakult Magyar Vízi-mentő Szövetséggé (MVSZ).
1993-ban 15fő nemzetközi (FIS) oktatói vizsgát tett. 1991-94 között kb. 2000fö tett vízi-mentő vizsgát. 1994-ben Dr Kajtár István tragikus halálával a hazai, mentő tevékenység fejlődése megtorpant.
MVSZ a Sport Törvényeknek megfelelően mára átalakult Magyar Élet-és Vízi-mentő Szakszövetséggé és a sporttevékenység, az oktatás mellett a szolgálat szervezésében is egyre inkább bekapcsolódik.
Fura helyzet, de nekik is ugyanúgy, ahogy az Országos Mentőszolgálatnak, minél kevesebb munkát és unalomban eltöltött szolgálatot kívánunk.
Drága Olvasó, kérlek a fentieket ne vedd kioktatásnak, mindössze egy figyelemfelkeltés akar lenni. Vigyázz Magadra!

írta és szerkesztette: Pester Béla
forrás:
Házipatika: Marsi Zoltán, dr. Mártai István írása alapján
Magyar Életmentő és Vízimentő Szakszövetség
A civil vízimentés múltja, jelene és jövője a Balatonon (docplayer)A