AZ ÁRVALÁNYHAJ

AZ ÁRVALÁNYHAJ

Rétek, domboldalak jellegzetes tavaszi növénye az árvalányhaj.
A pázsitfűfélék családjába tartozó árvalányhajnak Magyarországon 7 őshonos faja él, ezek a bozontos, a csinos, a délvidéki, a homoki, a hosszúlevelű, a pusztai és a szálkás árvalányhaj.
A számukra ideális nitrogénben szegény, meszes talajú élőhelyen általában tömegesen fordulnak elő. Azonban a látszólagos gyakorisága ellenére mind a 7 faj, az élőhelyükkel együtt védett 1982-óta, hiszen a gyepek feltörésével és beerdősülésével egyre kevesebb helyen találnak megfelelő életteret ezek az érdekes növények.
Az árvalányhaj május-júniusban nyílik, a 30-60 centiméter magas növény hosszú szálú virága két részből áll, az úgynevezett szálkából (a haj) és a magból. Amikor azt látjuk, hogy az árvalányhaj teljesen kinyílt, akkor tulajdonképpen már a termésében gyönyörködünk. A szálkán lévő repítőszőrök a mag terjedését segítik, melyeket tova fúj a szél.
Aránylag gyakori előfordulása nem azt jelenti, hogy a talajra vagy más környezeti tényezőre nem érzékeny. Erre egy konkrét példa: háborítatlan talajú domboldalon az árvalányhaj dúsan fehérlik, a domb alját viszont a terület tulajdonosa sok évvel ezelőtt mezőgazdasági termelés céljából felszántotta. Miután a terület növénytermesztésre alkalmatlannak bizonyult, a gazda hagyta a földet visszavadulni. Néhány év alatt sok környékbeli növény ismét visszatért a területre, de az árvalányhaj nem, pedig a szél évről évre gazdagon fújta oda a magokat a dombról. A mélyen felszántott talaj összetétele már nem felelt meg az árvalányhaj igényének.
Másutt, pl. a Gyöngyös közeli Abasár község határában a Sárhegy lejtőit az 1880-as filoxéra vészig szőlő borította. Újra telepítéskor csak a dombok alját ültették be szőlővel, felsőbb részeket parlagon hagyták. Hosszú évtizedek után a domboldalon kialakult növénytársulásban lassan megtelepedett az árvalányhaj is. A talaj felső rétegének összetétele idővel az árvalányhaj igényeinek megfelelően változott , de erre közel 50 esztendőre volt szükség.
Ezek a példák jól érzékeltetik, hogy az árvalányhaj csak megfelelő éghajlati és talajadottságok mellett él. Tehát ez a kedves pázsitfüvünk semmiképpen sem vethető akármilyen tetszőleges talajba.
Az árvalányhajat régebben előszeretettel használták díszítésre, csokrok készítésére.
A magyar falusi népi díszítő kultúrához emberemlékezet óta hozzátartozott a legkisebb szellőtől is lágyan ringó árvalányhaj. Táncos legényeknek kalapját díszíti akárcsak a falusi szobákat.
Az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó, a “Jamboree” óta a magyar cserkészek sapkájának kivételes ünnepi eseményeken az árvalányhaj a dísze.
Az árvalányhajjal borított mezők, dombok hazánk különleges természetvédelmi kincsei.
A növény természetvédelmi értéke 5000 Ft.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
termeszetvedelem.hu
terra.hu
ktm.hu