TÖRTÉNELMI BORVIDÉKEINK: A BÜKKI BORVIDÉK

TÖRTÉNELMI BORVIDÉKEINK: A BÜKKI BORVIDÉK

A Felső-Magyarország borrégióban a Bükki borvidék az Egrihez és a Mátraihoz képest kissé háttérbe szorul, pedig a terület adottságai semmivel sem maradnak el a két “nagy testvérrel” mellett. A 19. században a miskolci bort egy áron, de néha még drágábban adták el, mint az egrit. Az utóbbi pár évtizedben az egri bortermeléséhez a felvásárolt szőlők egy része a bükki borvidékről származik.

Korábbi nevén Bükkaljai borvidék területe 17 600 hektár, melynek több mint 85 %-a első osztályú. Mérete alapján a legnagyobbak között van, de meglepő módon mindössze csak 873 hektárnyi a szőlővel betelepített művelt ültetvény, amivel viszont a legkisebb borvidékeink közé tartozik. Az ültetvények elszórtan, számos esetben egymástól távol helyezkednek el. Bükkalja a múlt században a Miskolci borvidék része volt hivatalosan 1970 óta lett önálló borvidék mely Eger és Miskolc között terül el hosszan a lankásabb, hegylábi területen. Jelentősebb települései: Aszaló, Bogács, Borsodgeszt, Bükkaranyos, Bükkzsérc, Cserépfalu, Cserépváralja, Emőd, Harsány, Kács, Kisgyőr, Kistokaj, Mályi, Megyaszó, Mezőkövesd, Miskolc, Nyékládháza, Sály, Szikszó, Tard, Tibolddaróc, Vatta. A szőlőültetvények jellemzően tengerszint felett 150 és 250 m magasságban helyezkednek el.
A borvidék éghajlata napfényben gazdag, de csapadékban szegény és az országos átlagnál hűvösebb, így elsősorban a fehér borok termelésének kedvez.

Története…

A Bükk-vidékén a vadszőlő évezredek óta jelen van, azonban a szőlőművelést egy 1313-ban megjelent oklevél említi először. A 15-16. századra a szőlő- és borkultúra már a környék több településén elterjedt, központja Miskolc és Diósgyőr volt.
1503. február 11-én II. Ulászló megerősítette Miskolc korábbi borszabadalmát.

A 18. században az Avason kiterjedt pincerendszer alakult ki. A század közepére a bortermelés mellett a borkereskedelem is fellendült, mivel egyes hegyaljai szőlők mustjai is a nemespenésszel borított miskolci pincékben érlelődtek, majd a bort innen szállították külföldre. A 19–20. században leginkább pezsgő alapborok készültek a környéken.
A 19. század elejétől a 20. század közepéig az avasi pincesorokon élénk társasági élet folyt ,,Nem is igazi miskolci polgár az, akinek nincs pincéje az Avason!” – tartotta a mondás a miskolciak körében. Különböző asztaltársaságok is alakultak a pincékben az első ilyan közösség Lévay József nevéhez köthető. A csoport tagjai közé tartozott Gyulai Pál, Arany János, Erdélyi János, Tompa Mihály. Minden egyes tagnak külön, a nevével ellátott pohara volt. Volt egy érdekes szokása a társulásnak, ha valaki meghalt közülük, akkor a poharát ugyanúgy teletöltötték borral, majd a földre öntötték a nedűt. Ezzel jelképezték, hogy még ő is velük van és közéjük tartozik. Ezeket a poharakat jelenleg a Rimaszombati Múzeum Tompa Mihály emlékszobájában őrzik.

Mint az országban sok helyütt, a filoxéra-járványt ez a terület is nagyon megszenvedte. Mára, az egykori szőlőültetvények nagy részét kivágták és a helyüket beépítették. Az avasi pincék egy része már nincs használatban.
A II. Világháború után fehér fajtákat telepítettek a borvidékre, a kék szőlő 1980 óta van jelen. mára a fehér és kékszőlők aránya 70-30%.

A borvidék településein bármerre indulunk el szinte biztos, hogy egy pincesorokba botlunk. A legismertebbek Cserépfalu, Bogács, Cserépváralja vagy Tibolddaróc utcáin találhatók. A Bükki borvidék egyik legnépszerűbb bora a tibolddaróci olaszrizling. Tibolddaróc Egertől 26 km-re fekvő 1300 lakosú település. Területe már a kelta időkben is lakott volt. A névadó Tibótnak, egy 1300-as évekbeli egyházi tizedjegyzék szerint itt volt birtoka. A település nevének második fele valószínűleg a környék erdeire felvigyázó darócra utal, ami azt jelenti, hogy erdész, királyi vadőr. Korabeli feljegyzések megerősítik, hogy a gabona és pálinkafőzés mellett a településen a 16–19. században a szőlő feldolgozás jelen volt. A falunak az Avasihoz hasonló nagy kiterjedésű, pincerendszere van. Ezeket a török hódoltság idején a falu népe barlanglakásnak használt, ahol el tudtak bújni.

Termesztett szőlőfajták…

Fehérszőlők közül a pinot blanc, olaszrizling, chardonnay, Cserszegi fűszeres, leányka, Müller-Thurgau, tramini, ottonel muskotály, zenit, zengő a jellemzőek, kékszőlők közül elsősorban a kékfrankos, de megtalálható a cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot és a Zweigelt is.

A Bükkalja ma is Eger hátországa, annak felvásárlási területe. A termőhelyében és borai jellegében is az egrihez hasonló. Borkereskedésekben, vinotékákban és éttermekben ma már Miskolcon és Budapesten is lehet elvétve találkozni palackozott bükki borral.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
forrás:
https://www.boraszportal.hu/
https://bor.hu/borregiok/bukki-borvidek
https://bukkiborvidek.hu/
Borkollégium – Bortankönyv 1.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *