IGAZSÁGOT A NAPKERESZTNEK…

IGAZSÁGOT A NAPKERESZTNEK…

A napkereszt, más néven szvasztika 卍 és 卐 olyan egyenlő szárú kereszt, melynek a szárai derékszögben meg vannak törve. Az egyik legősibb jelkép a világ számos kultúrájában megjelent. Írásomban szándékosan nem fogok kitérni a szvasztika a 20. századi náci vonatkozására.
A szimbólumot feltehetően legelőször Eurázsia korai lakói használták, de az amerikai őslakók körében is ismert volt, így valószínűsíthető, hogy már a két kultúra szétválása előtt megjelent.
Az ókorban feltűnt számos ázsiai, európai, afrikai és indián kultúrában – vallási szimbólumként vagy díszítő motívumként. – többek között – a hettitáknál, keltáknál, etruszkoknál görögöknél.
A szvasztika eredetileg egy szanszkrit szó, először az ószanszkrit nyelven írt Rámájana és Mahábhárata eposzokban fordul elő. A szvaszti azt jelenti, „jólét, a -ka végződés kicsinyítő képző, tehát a szvasztika kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy „a jóléthez köthető kicsi dolog”.
A szvasztika a hinduizmus legszentebb nem szótagot ábrázoló jelképe.
Indiában egyszerre szimbolizálja a szerencsét, a napot, Brahmát, a szamszárát (lélekvándorlást) míg Kínában a halhatatlanságot.
Keleten a hinduizmusnak, a dzsainizmusnak (ősi aszketikus eredetű vallás és filozófia, ami már az írott történelem kezdetén létezett és az i. e. 3000-1500 közötti indus-völgyi civilizációból származó leletekben is már megtalálható). és különösen a buddhizmusnak volt nagy szerepe a szvasztika elterjesztésében. Az i. e. 6. században keletkezett buddhizmus az első évezred végére megjelent többek között Délkelet-Ázsiában, Kínában, Koreában és Japánban is.
A délnyugat-afrikai Akan civilizációba a 15. század környékén a rabszolga-kereskedelem révén juthatott el, ahol napszimbólumként használták. A szvasztika a magyar népművészetben is előfordul, tekerőlevél néven.
Magyarországi, népvándorlás kori régészeti lelőhelyeken (Pilinyen, Lengyelen, Szegeden, Bonyhádon és Szentesen) is találtak szvasztikával díszített tárgyakat, elsősorban kerámia edényeket. Csallány Gábor, a szentesi múzeum igazgatója 1939-ben így nyilatkozott:
“Múzeumunkban van egy urna, melyet a legrégibb Napimádók valószínűen istentiszteleteik során használtak. Itt, Szentes vidékén találtuk ezt az urnát. Rajta van azon a kampós-kereszt. Ez a Nap jelképe. Csillagképeken kívül van ezen az urnán még egy kettős kör is. Ez a Hold jelképe. A Hold és a Nap jelképe körüli nemzetközi vita döntő bizonyítéka ez. A Holdnak is, meg a Napnak is meg volt így a maga külön jele már jó régen.”
Manapság az indiai vallási és polgári ceremóniákban rendszeresen használják. A legtöbb indiai templomot, esküvőt, fesztivált és ünnepséget szvasztikákkal díszítik. A 20. század elejére az egész világon elterjedt, mint a jó szerencse jelképe.
Rudyard Kipling is felhasználta a könyveinek a borítóján, Robert Baden-Powell pedig a cserkészmozgalomban.
A szimbólumot legtöbbször úgy helyezik el, hogy a vonalak vízszintesen és függőlegesen legyenek, bár néha 45 fokkal elforgatva is használják; a hindu változatban gyakran egy-egy pöttyöt is tesznek a szárak közé.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
lacooltura.com
múltkor.hu
lexikon.katolikus.hu
Wikipédia