RAPSONNÉ VÁRA

RAPSONNÉ VÁRA
Drága Olvasó, ne készülj kirándulásra, nem kell bakancsot húzni, a hegyre is csak képzeletben megyünk fel. A valóságot épp csak annyira érintjük, amennyire a legendák, képzeletszülte történetek igénylik. Igaz sok tényszerűség nem áll rendelkezésünkre, de most és itt, annyi nekünk éppen elég.
Kezdjük a tényekkel…
Parajdtól mintegy tíz kilométerre, északkeletre fekvő várromhoz számos legenda fűződik, amelyek Jókai Mórt és Mikszáth Kálmánt is megihlették. Részleges tudományos feltárására azonban csak a múlt század hetvenes éveiben került sor, ekkor a közeli Tartód és Firtos várával együtt a Szent László korabeli határvédelmi gyepűrendszer egyik erődítményének vélték.
Rapsonné várát a tatárjárás után, valószínűleg annak hatására, a 13. század második felében kezdték építeni, közösségi menedékvárként. Az építése néhány évtizedig elhúzódhatott, és a legkésőbbi leletek a 14. század elejéről származnak, tehát a tatárveszély elmúltával el is hagyták a várat. A gyűrű alakú, andezittömbökből épült várfal egy száz méter hosszú és negyven méter széles hegytetőt kerít körbe.
A vár közepén lévő, mesterséges – ásott – vízgyűjtő medence, amelyben az esővizet fogták fel, nem lévén a hegytetőn kút vagy forrás, szintén a hosszabb időtartamú ottlét biztosítéka volt. A vár 13. század végi építői már feltételezhetően székelyek voltak, és nem a királyi közigazgatás által küldött építőmesterek.
És a néprajz Rapsonnéról, akit Rapsónénak, Rabsónénak is neveznek…
Rapsonné a régi erdélyi mondák tündér-boszorkányféle alakja. A Kis-Küküllő vidékén, Parajd közelében, egy magas hegy csúcsán mutogatják várának kincseket rejtő maradványait. Mesélik, hogy a szomszéd hegyeken a Firtos és Tartód várát építő tündérasszonyok testvérei voltak. A Rapsonné várához szükséges építőanyagot két ördöngös segítőtársa, egy koldus és egy macska segítségével hordatta fel a hegyre.
És jöjjenek a legendák, népmesék, amelyek biztos nem hazudnak…
“E magas pontról látszik egyfelől a Kis-Küküllő völgye Parajddal; túl felől a Juhodvize völgye Ilyésmezővel; balra a Firtosnak gyönyörű alakzatú csúcsa; túlrajta, messze távolban a fogarasi havasoknak gyönyörű láncolata; idább a siklódi Nagykő és a szovátai havasok közt hullámzatos hegysorok felett, a hegyalji havasoknak elmosódó képei tűnnek fel. S most lássuk e vár regevilágát. A rege azt mondja, hogy az e várat építő Rabsonné, Firtosné és Tartodné három testvér volt, s mind három várban egyszerre gyújtották meg a gyertyát. Tehát e rege mutatja e váraknak egykori építését, jelöli, hogy azok egymással láthatói egybeköttetésben voltak s vész idején tűzjel által adtak hírt egymásnak.”
…
„Rapsóné, leánykori nevén Estilla, Estillő, esti fénylő csillag, azaz Esthajnal csillag néven is megszólítható. Miután az Esthajnalcsillagról a Tündérutat (Tejút) megjárva a Földre érkezett, idővel beleszeretett egy Rapsó (Rabson) nevű vitézbe, és hozzá ment feleségül. Ő a tündérek királynéja, aki nemcsak szép, de ravasz is, és igen furfangos észjárásra törekszik. Tartód és Firtos tündérek az ő testvérei.
Miután Rapsóné macskává és kakassá változtatott táltosokkal felépíttette várát a Kápolnásmező felett, megunva az egyszeri égi utat, melyen Tordára látogatott, földi úton kívánt hintójával utazgatni. Duromonnal, az ördögök fejedelmével egyezséget kötött, hogyha megépíti az utat, ad neki két hegy aranyat és egy völgy ezüstpénzt.
Az út nagyon hamar elkészült. Duromon hamarosan jelentkezett a megígért kincsekért, de a tündérasszony kegyetlenül becsapta. Két mellére tett egy-egy aranypénzt, a melle közé meg egy ezüstöt, mondva:
– Tessék, itt a két hegy arany és az egy völgy ezüst.
Ha az ördögöt is becsapta vajon mennyire bízhatsz benne? Amúgy nagyon kedveli a virágokat, különösen a zergeboglárt, amit Parajdon Rapsóné rózsájának hívnak. Mindennap szed egy csokorra valót a Kápolnásmezőn, s azzal díszíti szobáját, hintaját.”
….
„Rabsonnét tündérkirálynénak és nagyon furfangosnak tartja a nép rege, ki még az ördögöt is rászedte, mert azzal egy utat alkudott ki magának egy hegy aranyért és egy völgy ezüstért, e bűvös úton oly sebesen haladott táltos lovaival, hogy midőn Tordán elsőt harangoztak, még várában volt, s mikorra beharangoztak, már Tordán volt a templomban; kocsisa egykor kalapját leejtvén, leakart szállni, hogy felvegye. Ok nélkül szállasz le, – mondá asszonya – mert már 5 óra járó földre maradt el.”
„Az ördög mind követelte az útért ígért bért; de Rabsonné mind húzta, halasztotta, csalogatta ördög uramat; több éven át szép szóval tartotta, s szekerezett bűvös útján. De végre ördög uram is elveszté türelmét, s várni többé nem akarván, Rabsonné össze hajtá kis kezének szép ujjait, s arra egy aranyat, tenyerébe egy tallért téve, mondá; Ím itt van a hegy-arany és a völgy-ezüst.– A rászedett ördög dühösen rohant el szétrombolva a bűvös utat; de romjai most is meg vannak; majd megkeresendjük.”
Így volt, nem így volt, ha arra járunk, végig megyünk az ördög útján.
Köszönöm a figyelmet.

írta és szerkesztette: Pester Béla
forrás:
Néprajzi lexikon
Orbán Balázs, A Székelyföld leírása
tündérképző Gportál
legendarium. ro
csedoa.blogspot.com